1985-ben születtem Kapuváron. Nem első körben találtam rá a színházra: először tanárképző főiskolát végeztem Szombathelyen. Ezután a Kolibri Színház stúdiójába jártam, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész-bábszínész szaka következett, ahol 2013-ban végeztem. A báb műfajában találtam meg azt, amiben integrálni tudtam a zenét, a rajzolást, az irodalmat és a játékot. Osztályfőnökeim, Meczner János és Csizmadia Tibor mellett meghatározó tanár számomra Lénárt András, akit mesteremnek tekintek, és fontos alkotótársam Gimesi Dóra író-dramaturg, akivel sok fontos előadásban dolgoztunk együtt.
2011 óta dolgozom a Budapest Bábszínházban, ahol színészként, rendezőként és tervezőként egyaránt rendszeresen tevékenykedem.
Bábtervezőként leginkább a tervezőasztal fölötti agyalást szeretem. Igyekszem minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek. A Bábszínházban profi műhelyünk van, megbízom a bábkészítők munkájában, és sokat tanulok tőlük.
A báb olyan, mint egy hangszer. Ez leginkább olyankor mutatkozik meg, ha többen kell megmozdítanunk egy bábot, hiszen muszáj, hogy a főmozgató ritmusát, lélegzetvételét kövesse mindenki. A közös zenélés sem szól másról, mint egyetértésről. Ha nem egyszerre veszünk levegőt, nem egyszerre tartunk ugyanannál az akkordnál, akkor az egész szétcsúszik.